Jöjj vissza hozzám!

Mehr zum Buch

Így éltem az operasztárral, akit csak így ismertek: Kovács Józsi „Jöjj vissza hozzám”, de ő nem jött... Telebeszélték a fejét, és bármi rosszat elhitt, pedig ismert. Félt mindentől és mindenkitől. Majd eljött az idő, amikor már tőle kellett félni. Huszonnégy évembe került, míg elengedtem a múltat, minden szépségével és bánatával együtt. Mindenemet neki adtam: szeretetem, tudásom, vagyonom. Építettem a karrierjét, és védtem, mint egy sérült lelkű kismadarat, mert az volt. Ám nagyon tehetséges. Egyedi. Ha énekelt, angyal szállt a nézőtér felett, szárnyai alatt a közönséget elbűvölte. Mindent megtanult, amit kellett, és egyszer csak már nem volt szüksége rám. Minden és mindenki felett állónak érezte magát, bántott, megalázott. Elvesztettem a szerelmem, az imádott munkám, az együtt felépített családot. Csak a fiam maradt nekem, született egy csodás kis unokám, és már nem szenvedek, csak emlékezem. Emlékezzetek velem, mivé lehetnek a nagy szerelmek!