Moldova György Bücher

Riport a kamionsofőrökről„Kamionos – milliomos”, „Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!” – és még lehetne sorolni a közmondásokat, melyekben egy egész ország irigyli-gyűlöli az „élet királyait”.Én több mint két évet töltöttem el a kamionok „anyósülésein” kuporogva, kéttucatnyi útra kísértem el őket, jelenthetem az Olvasónak, hogy ebből a szakmából valóban árad a pénz szaga, de egyetlen fillért sem adnak ingyen. Halál távoli országutakon, balesetek és küzdelem a lerobbant kocsikkal, huszonnégy órás megszakítás nélküli vezetések, hosszú várakozások határokon és parkolókban, korai betegségek, felbomlott családi élet – ezek a kamionos életforma útjelzői.Tévedés ne essék, ebben a könyvben én nem akartam felrajzolni a magyar kamionfuvarozás átfogó körképét, aki elolvassa az meg fogja érteni, hogy miért nem tehettem, egyébként is jobban érdekeltek a sofőrélet mindennapjai, mint a kiglancolt statisztikák és a főnökök bölcs vagy kevésbé bölcs nyilatkozatai.Kalandkönyvet írtam, hétköznapit, szürke kalandok sorozatát, melynek egyetlen szenzációja a megismerés, a találkozás egy különös életformával.

"Ennek a könyvnek Che Guevara valóban létező bolíviai naplója volt a kiindulási pontja és éltető ereje. Átvettem belőle mindazokat az adatokat, melyeket lehetetlen lett volna másképp elmondani, mint ahogy Che leí dátumokat, földrajzi neveket és irányokat, vadászzsákmányokat, harci összecsapások napjait és körülményeit. Mit adtam hozzá én? Bármilyen különösen is hangzik, elsősorban magát Che Guevarát - a hős elképzelt jellemét. Megpróbáltam hűséges lenni a fellelhető adatokhoz és nyomokhoz, kiválasztottam Che más műveiből, megnyilatkozásaiból, politikai és magánéletéből azokat az epizódokat, leírt, vagy elhangzott szövegrészeket, melyeket jellemzőnek találtam rá, és beleolvasztottam "A Napló" szövegébe. Hozzátettem történelmi leírások, életrajzok tankönyvek megállapításait is, ha úgy éreztem, hogy segítenek tisztázni a képet. De a könyv legfontosabb forrásai mégis azok a gondolatok és érzelmek voltak, melyeket a bolíviai napló keltett bennem - itt valóban az "eszme vált testté", pontosabban mondatokká. Tízévi munkám fekszik ebben a könyvben, de nagy megtiszteltetésnek tekinteném, ha munkám nyomait az olvasó nem tudná elválasztani Che mondataitól és szellemétől." Moldova György

riport a mezőgazdasági repülőkrőlNavigare ​necesse est – tartja az ókori mondás, de nemcsak hajózni szükséges, repülni is. Legalábbis ezt vallják azok, akik nap mint nap madártávlatból tekintenek a szántóföldek négyszögére, a smaragdszínben játszó szőlőtáblákra. Mezőgazdasági repülők. Nincs jól szabott egyenruhájuk, nem járják a világot, nem felelnek száz meg száz utas életéért, legfeljebb a magukéért meg a munkaeszközként hozzájuk nőtt gépmadárért. Nem veszélytelen a munkájuk, vannak, akik nem térnek vissza közülük, de a bajtársak újra meg újra felszállnak, mert a vérükben van a magasság, a levegő semmihez sem hasonlítható érzése-élménye; mert repülni kell. S ezzel egyetértett a „repülő-riporter” Moldova György is, aki ebben a kötetében arra vállalkozott, hogy a levegőből tudósítson. Hónapokon keresztül ismerkedett e különös világgal, kísérte el a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótáit, hogy munkájuk gondjait és szépségeit feltárja.Egy eddig felfedezetlen területről hoz hírt, a tőle megszokott lebilincselő mesélőkedvvel osztva meg velünk új élményeit, tisztelegve egyúttal e nehéz hivatás neves és névtelen munkásai előtt is.

A Szent Imre-induló 1975-ben jelent meg először. Arról szól, hogy történelmünk leggyászosabb korszaka után – a fasiszta háború, a népírtás, az anyagi és erkölcsi javak pusztítása után – milyen közérzettel élhette meg a felszabadulást Moldova regényének zsidó főhőse, a tizenkét éves Kőhidai Miklós. Az a koravén kisfiú, aki százezrek kiirtásának rettenetében élt, s bár ő maga túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatalan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból. A Szent Imre-induló folytatása az új Moldova mű, az Elhúzódó szüzesség a fasizmus szörnyűségeit átélő kisfiú fiatalemberré formálódásnak története. A szörnyű emlékekkel terhes gyermekkor következménye az életidegen félszegség,a mindentől idegenkedés, sőt a teljes „idegenség” érzete. A felnőtté érés időszakát ábrázolja az író, azt a roppant küzdelmet, ahogy ifjú szerencsétlen hőse a valahová tartozás vágyát szembesíti, ütközteti az önmaga által teremtett szellemi gettóval. Vergődik elkülönülő zsidótudata és a beilleszkedés vágya között. Éppen ezért felemás a viszonya az emberekhez, családjához, a társadalomhoz sőt egyetlen szerelméhez is.

Szatírák, történetekNem, nem, kedves olvasó, az Abortusz-szigetek nem a Kanári-szigetek mellett található, nem afféle kellemes üdülőhely, idegenforgalma minimális, azon egyszerű oknál fogva, mert nem található a térképen. Ámbár mégis létezik, hogy hol?… ez egyelőre maradjon az író és a kiadó közös titka, hisz egy fülszövegtől mégsem várható el, hogy bedekkerként viselkedjék. Mindazonáltal az Abortusz-szigetek beutazható, miként Liliput vagy Kazohinia. S hogy kik lakják, megtudhatjuk az első hazai, hamisíthatatlan gulliveriádából, ami, mondanunk sem kell, tősgyökeres szatíra á la Moldova, telve kíméletlen iróniával, gyilkos humorral. A címadó szatírán kívül, amely kisregény méretű, még számos történetet, anekdotát tartalmaz a kötet, megannyi szórakoztatva elgondolkodtató írást, a Kossuth-díjas írótól megszokott élvezetes, színes stílusban.

Hitler Adolf, Vezér és Kancellár 1970-ben Magyarországon járt. Lehet, hogy huszonöt év múlva újra felkeres bennünket.Hogyan?… Nem hiszik? Kételkednek? Vagy arra gondolnak, hogy nyomdász barátunk badarságokat szedett, netán a Kiadó hazudik? Ha nekünk nem hisznek, hallgasság meg az írót. Ő mindig igazat mond. Tanúsíthatja ,hogy a Führer mint IBUSZ-vendég részt vett egy pompás Betyártúrán, és a figyelmes idegenforgalmi szervünk a jeles turistát nem Piroschkával ajándékozta meg, hanem Barna Éva tolmácsnővel.Végül azt kérdezik, kötetünk miért viseli a Titkos záradék címet? Mert szeretnénk, ha Adolf Betyártúráját és szerelmi ügyeit nem szellőztetnék, bizalmasan kezelnék.