Parameter
- 368 Seiten
- 13 Lesestunden
Mehr zum Buch
Az Abigél úgy készült, hogy valójában nem is készült, csupán elmeséltem azoknak, akik átélték, és azoknak, akik nem, milyen az, amikor az emberiség elveszíti józan eszét, és ránk tör a háború. Nem szeretem a fényképeket, számomra a szó és az ábrázolás a lényeg. A történetben a Matula intézet és lakói mellett szerepel, aki fiatalon élt a vaskos falak között, rémülten figyelve, hogy a háború vihara bármikor betörhet. Neveltetésem, amely egy külföldi intézetben közel befejeződött, a regény ábrázolt éveiben kapta meg a végbizonyítványt. 1945-ben az ifjú tanárnő, aki Budapestre indult az új, demokratikus Magyarország felépítésére, pontosan tudta, mit akar és mit nem, és milyen az a haza, ahol minden polgár boldogan élvezi a békét, miután meggyászolta halottait. Nem Zsuzsanna vagyok, nem Gina, nem is Torma Gedeon. Az olvasónak máshol kell keresnie: az emberiségért való rettegésben, abban a tényben, hogy amikor az emberiség megőrül, mindenkinek aktivizálnia kell legjobb mivoltát a túlélés érdekében. A világ védelme és reménye vagyok ebben a regényben, hogy soha többé senkinek ne kelljen félnie, ha ártatlan.
Buchkauf
Abigél, Magda Szabó
- Sprache
- Erscheinungsdatum
- 2023
- product-detail.submit-box.info.binding
- (Paperback)
Hier könnte deine Bewertung stehen.
- Titel
- Abigél
- Sprache
- Ungarisch
- Autor*innen
- Magda Szabó
- Verlag
- Móra
- Erscheinungsdatum
- 2023
- Einband
- Paperback
- Seitenzahl
- 368
- ISBN10
- 9636033064
- ISBN13
- 9789636033064
- Reihe
- Schlagwörter
- Belletristik, Historisches Thema, Historische Romane, Klassiker, Zweiter Weltkrieg, Erwachsenwerden, Ungarn, Ungarische Literatur
- Bewertung
- 4,25 von 5 Sternen
- Beschreibung
- Az Abigél úgy készült, hogy valójában nem is készült, csupán elmeséltem azoknak, akik átélték, és azoknak, akik nem, milyen az, amikor az emberiség elveszíti józan eszét, és ránk tör a háború. Nem szeretem a fényképeket, számomra a szó és az ábrázolás a lényeg. A történetben a Matula intézet és lakói mellett szerepel, aki fiatalon élt a vaskos falak között, rémülten figyelve, hogy a háború vihara bármikor betörhet. Neveltetésem, amely egy külföldi intézetben közel befejeződött, a regény ábrázolt éveiben kapta meg a végbizonyítványt. 1945-ben az ifjú tanárnő, aki Budapestre indult az új, demokratikus Magyarország felépítésére, pontosan tudta, mit akar és mit nem, és milyen az a haza, ahol minden polgár boldogan élvezi a békét, miután meggyászolta halottait. Nem Zsuzsanna vagyok, nem Gina, nem is Torma Gedeon. Az olvasónak máshol kell keresnie: az emberiségért való rettegésben, abban a tényben, hogy amikor az emberiség megőrül, mindenkinek aktivizálnia kell legjobb mivoltát a túlélés érdekében. A világ védelme és reménye vagyok ebben a regényben, hogy soha többé senkinek ne kelljen félnie, ha ártatlan.