Eines der großen Weisheitsbücher der Menschheit
Das Totenbuch der Tibeter, erstmals 1976 bei Diederichs erschienen, ist längst zu einem Klassiker geworden. Für Hunderttausende hat es sich als Ratgeber bewährt, der in Zeiten von Umbrüchen, Veränderungen und persönlichen Krisen Hilfe gibt. Der Meditationsmeister Chögyam Trungpa hat das Totenbuch übersetzt und damit der westlichen Welt den Buddhismus als lebendige Tradition nahe gebracht.
Ausstattung: Mit zahlr. Abb.
A hallás által megszabadító bardó útmutatás nagykönyve a halál és újraszületés közötti átmeneti időszakról szóló buddhista szövegek gyűjteménye. A könyv eredetlegendája szerint Padmaszabhava, a tantrikus buddhizmust Tibetben meghonosító indiai jógi, részletes útmutatást adott a köztes létben való megszabadulásról, amelyet tanítványai lejegyeztek és későbbi nemzedékek számára rejtettek el. Ötszáz évvel később Karmalingpa ifjú jógi találta meg ezt a „kincs-íratot”. Hosszú évszázadokon át titkos tanításként kezelték, de a XVIII. századtól halotti szertartáskönyvként vált népszerűvé. A XX. században Nyugatra is eljutott, és „Tibeti halottaskönyv” néven ismertté vált, bár sokan félreértelmezték. Az új magyar fordítás a legújabb kutatásokon alapul, három csoportra osztva közli a legfontosabb fejezeteket: az alapszövegeket, a köztes létekkel kapcsolatos útmutatásokat, és kiegészítő szövegeket. Agócs Tamás tibetológus részletes magyarázatokat és kommentárokat fűzött a szövegekhez. A bevezető tanulmány a köztes lét fogalmának történetét és a Bardó Thödol irodalmi forrásait elemzi. A kötet függelékei, köztük a békés haragvó istenségek szimbolikáját tartalmazó táblázat, segítik a szövegekben való eligibilitást. Kelényi Béla tanulmánya a „Tibeti Halottakönyv” nyugati és magyar recepciójának történetét elemzi. A gazdag képanyag bemutatja a bardó száz békés és haragvó istenségét, valamint a tibeti buddhizmus művészetének régi képtípusait.
